Már a repülés kezdeti korában kísérletet tettek arra, hogy olyan repülőgépszárnyat építsenek, ami biztosítja a repülés minden funkcióját. Ennek a megoldásnak a legnagyobb előnye, hogy nincs szükség géptörzsre. A szárnyon helyezik el az összes kormányzási funkciót. Ezt a megoldást nevezik találóan "csupaszárny" repülőgépnek. A megoldás legnagyobb előnye az olcsó előállítás volt, viszont nem biztosította a megfelelő stabilitást a levegőben. A legtöbb ilyen jellegű fejlesztés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Az első próbálkozások egyik az angol Geoffrey T. R. Hill által tervezett Pterodactyl nevű repülőgép, mely nevét egy őskorí hüllőről - a Pterosaurus-ról (repülőgyík)- kapta a nevét.  A gépet a Westland Aircraft Ltd. állította elő és az első darabok már 1920-as évek végén végeztek kísérleti repülést.  Hillt bízták meg, hogy tervezzen egy olcsó repülőgépet, amely biztoságos és ellenáll a fellépő centrifugális erővel szemben. korábban nagyon sok pilóta vesztette életét a rossz aerodinamikai tervezés miatt.

Hill a stabil farok nélküli repülőgép tervezésénél W. Dunne korszakalkotó megoldásait alkalmazta. Kiemelten fontos szerepet kaptak a hátravetett szárnyak, melyeknek a kormányzásban nagyon fontos szerepet kaptak. Hill 1924-ben megépített egy vitorlázót, amiben felesége is sokat segített. 1925-ben ezt  modellt fejlesztette tovább. Ebben az évben nagy érdeklődés mellett mutatta be Farnborough-ban a 35 LE-s Bristol motorral hajtott gépét .

A bemutató sikerén felbuzdulva az Angol Légi Közlekedési Minisztérium szerződést kötött az Westland Aircraft Ltd. -vel a gépek előállítására. Az első verzió a Pterodactyl I. nevet viselő gép volt, mely egyfedeles változtatható szárnyállással és egy  tolópropellerrel rendelkezett.

A gépnek több változata is elkészült a II. verzió már egy 3 személyes egyfedeles gép volt, ez a gép 1931-ben emelkedett először a levegőbe. A Pterodactyl V. már egy komolyabb erőforrást kapott, egy 600 LE-s Rolls-Roys motor hajtotta meg. Ez a verzió nagyban irányíthatóság és motorteljesítmény alapján vetekedik Hawker Hart gépével, mégsem lett belőle sorozatgyártás.

 A VI. verziót pedig már hadászati célokra tervezték, előre egy lövegtornyot képzeltek el. Kétüléses harci repülőgép tervét, azonban nem hagyták jóvá. A VII. verziót, mint hidroplánt tervezték meg, melynet a Saunders-Roe-hoz hasonló géptesttel kívánták megvalósítani. Ehhez viszont nagyobb hajtóerőt kellett biztosítani, így két hajtóművel lehetett csak megvalósítani.

Pterodactyl MkVII	Pterodactyl MkVIII (forrás: http://www.oocities.org/)

A legextrémebb verzió a transzatlanti utazásra készült Pterodactyl MkVIII, amely, lényegesen nagyobb fesztávval és 6 hajtóművel tervezett repülőgép volt. Ez utóbbi verziók azonban csak a tervezőasztalon születtek meg, tényleges megépítésük nem valósult meg.

A géptípus legkorábbi verziója a Pterodactilus 1A 1926-től a londoni Tudományok Múzeumában tekinthető meg.

Forrás: http://www.aviastar.org/