Az angol Frank Whittle már 1930-ban szabdalmaztatta sugárhajtőmű-tervét. A szabadalomra alapozva 1936-ban kezdődtek meg, az első ilyen hajtóművel felszerelt repülőgép kifejlesztése. A kísérleti gép neve Gloster E28.39 nevet viselte, melyet hosszas fejlesztési időszak követett, egészen 1944-ig. Természetesen ezt befolyásolta Anglia II. világháborús részvétele a szövetségesek oldalán.

Az első próbarepülés a géppel, előtérben a fejlesztő mérnökök (forrás:http://forum.warthunder.com)

Whittle már a diplomatervében a nagy magasságú és a 800 km/h óra feletti repülés technikai megvalósításának lehetőségeiről értekezett. Megállapította,  hogy a hagyományos dugattyús motor által hajtott légcsavar nem biztosít megfelelő toló erőt. Számításokkal alátámasztotta, hogy a dugattyús motor kompresszort hajtson, amit a égéskamrában vezetve sűrített levegőt és üzemanyagot beporlasztva, mely megyulladva és forró gázokat áramoltatva hátrafelé előre hajtja a gépet. 1936-ban a Angol Légügyi Minisztérium jóváhagyásával és volt pilótatársával megalapította a Power Jet Ltd.-t. Majd hozzálátott a sugárhajtómű gyakorlati kivitelezéséhez.

1939 szeptemberben a brit Légügyi Minisztérium egy olyan repülőgép követelményjegyzékét adta meg a Gloster cégnek, mellyel Frank Whittle egyik sugárhajtású motorját repülés közben ki lehet próbálni.

Whittle , George Carterrel (Gloster cég vezető tervezője) együttműködve kapta meg a feladatot, hogy készítsenek repülőgépet a hajtómű kipróbálására. 1940. február 3-án a Légügyi Minisztériummal aláírtak két prototípusról szóló szerződést. Az első prototípus 1941. áprilisára készült el. A gépet olyan helyen gyártották, amely kevésbé volt kitéve a II. világháborús német bombázásoknak, így  gyár Anglia keleti partjához közeli Hucclecotban volt. A gép a 28 típusjelzést kapta, mely minisztérium által specifikált 28. számú kísérleti repülőgépre utal.

Whittle-hajtóművel először 1941. május 15-én emelkedett a magasba a repülőgép, melynek erőforrását Whittle W1 típusú sugárhajtómű adta. Ez a példány megtekinthető az londoni Tudományok Múzeumában. 

A légbeszívás a motor orrán volt, és a vízszintes vezérsík a hajtómű fúvócsöve felett helyezkedett el. A második prototípust (szériaszáma W4046).  1943. március 1-jén kapcsolódott be, kezdetben egy Rover W2B motor hajtotta., melynél problémák merültek fel a motor olajellátásával és kenőrendszerével. A második prototípus lezuhant július 30-án. Az egyik csűrőlap beszorult, a gép irányíthatatlanná vált. A berepülőpilóta sikeresen kiugrott és ejtőernyővel földet ért. A repülőgéppel végzett próbák elősegítették a sokkal sikeresebb Gloser Meteor típusú repülőgép kifejlesztését.

Az  első prototípust (szériaszám W4041) a londoni Tudományok Múzeumában (Science Museum) tekinthető meg, a gépről két életnagyságú másolat is készült. Egyik a Farnborough-i repülőtér közelében, a másik Lutterworth-ban található. A gépet a Daily Mail című újság beválasztotta a  10 leghíresebb angol tervezés klasszikusai közé, amelyben olyan termékek szerepelnek, mint a Mini Morris autó,  Colossum számítógép vagy a CT vizsgáló berendezés.

Forrás: wikipedia, Daily Mail