Az 1923-as év elején kezdte meg N.N. Polikarpov repülőmérnök vezetésével az első monoplán (egyfedeles) vadászgép tervezését, a Szovjet Légierő felkérésére. A gép elkészítésére nagyon rövid idő állt rendelkezésre, mivel a repülőgépet a nyár végére már működőképes állapotra kellet elkészíteni. Az egyszemélyes fából készül repülőgépet először 1923. augusztus 15-én mutatta be K.K. Arzeulov berepülő pilóta. 

A gép erőforrás egy kb. 400 LE (300 KW)  teljesítményű 12 hengeres Liberty típusú motor hajtotta, ami abban az időben komoly műszaki teljesítménynek számított. A gép testét és a szárnyakat rétegelt lemezzel borították. A géppel  264 km/h-s sebességével is egyedülálló volt. Az első berepülés viszont nem volt eredményes, ugyanis a gép egy manőver során átesett, és lezuhant.

Készült egy második prototípus, amelynél már orvosolták az elsőnél jelentkező problémákat. Megnövelték a repülőtestet, a függőleges vezérsíkot, valamint a vezetőfülke is fejlesztésen esett át. Ezt a típust IL-400 Bis vagy IL-400B névvel illették. Ez a típus 1924. július 18-án debütált, a termelés pedig október 15-én kezdődött meg.  Kis sorozat gyártás valósult csak meg, mindössze 33 példány készült a Szovjet Légierő számára.  

Később a rétegelt fa borítást, alumínium váltotta fel. A felszereléshez tartozott két 7.62 mm-es PV-1 típusú szinkronizált gépágyú. A gyártás nem ment zökkenőmentesen, sok probléma adódott a gép megbízhatóságával is. Ezen a gépen hajtotta végre Mikhail Mikhaylovich Gromov pilóta az első sikeres szovjet ejtőernyőugrást. 1927. június 23-án.

Forrás: aviastar.org